Dunai gőte - Mlok dunajský (česky čolek) chochlačka dunajská

Dunai gőte

A gőték kétéltűek, amelyeket az emberek egykor sárkányoknak hittek.Veszélyeztetett fajnak számítanak.

A dunai gőte bőre a hátán barna-fekete, gyakran sötét foltokkal borított.Az oldala fehéres-foltos, a hasa narancsvörös, sötét foltokkal. A szájüreg a többi gőtéhez hasonlóan sötét.

A gőték testhossza a hímeknél 130 mm, a nőstényeknél 160 mm. A vízi élet során - a szaporodási időszakban - a hímek hátán egy fogazott gerinc található, amelyet a farokszegélytől egy mély, négyzet alakú bevágás választ el.A hímeknek jellegzetes gyöngyházfényű fényes csík húzódik a farok oldala mentén.A nőstények hátán a rozsda színűtől a vörösesig terjedő középső csík található. Az év többi részében a gőték árnyékos szárazföldi élőhelyeken, általában erdőkben élnek.

Fenyegetések és védelem

A gőte élőhelyéül szolgáló kis holtágak és nedves partjaik pusztulása miatt ,veszélyeztetett fajjá vált. Jelenlegi előfordulása szórványos, ami megnehezíti a genetikai cserét, és helyi pusztulás esetén az újbóli betelepülést.

Életmód

A gőte az év nagy részét vízben vagy víz közelében tölti, sekély, nyugodt vizekben, dús vízinövényzettel, ahol különösen a napos helyeket kedveli. Késő ősszel előbújik a vízből, és a közelben keres menedéket a teleléshez, pl. fák alatt, kisállatok odúiban, a talajban lévő repedésekben. Ha kis tavakban megfigyeljük a gőtéket, érdekes a párzás közbeni szerelmi játékuk.

Tavasszal a hímek gyakran bejárják a víz alatti dzsungelt, hogy párzásra alkalmas nőstényeket keressenek.Hogy elnyerjék figyelmüket és vonzalmukat, széles farkukkal illatanyagokat szórnak maguk köré.A nőstény dunai gőte a vízinövények leveleibe csomagolja az ikrákat. 14 nap elteltével kis lárva születik, amely a vízben oldott oxigént lélegzi be. A metamorfózis 3 hónap múlva megy végbe bennük. A lárva a fejlődés során a vízben lévő zooplanktonnal táplálkozik, de a kifejlett egyedek inkább a rovarokat és a puhatestűeket kedvelik.

Mlok dunajský (česky čolek) chochlačka dunajská

https://www.donauauen.at/sk/wissen/natur-wissenschaft/fauna/donau-kammmolch-triturus-dobrogicus

Mloky sú obojživelníky, ktoré kedysi ľudia pokladali za drakov. Patrí medzi ohrozený druh.

Koža mloka dunajského je na chrbte hnedočierna, často pokrytá tmavými fľakmi. Boky sú belavo škvrnité, brucho býva oranžovo červené s tmavými fľakmi. Ústna dutina je tmavá tak, ako aj u ostatných mlokov.

Telo mloka dosahuje dĺžku samček130 mm, samička 160 mm. Počas vodného života -počas obdobia rozmnožovania - majú samce na chrbte zubatý hrebeň, ktorý je od chvostového lemu oddelený hlbokým hranatým zárezom. Samce majú po bokoch chvosta výrazný perleťový lesklý pruh. Samička máva na chrbte hrdzavý až načervenalý mediánny prúžok. Po zvyšok roka mloky žijú v tienistých suchozemských biotopoch, zvyčajne v lesoch..

Ohrozenia a ochrana
Likvidáciou malých stojatých vodných plôch a ich vlhkých brehov, ktoré mlokovi slúžia ako biotopy, sa stal ohrozeným druhom. Jeho terajší výskyt je ojedinelý, čím je sťažená aj vzájomná genetická výmena jedincov a v prípade lokálneho úhynu opätovné osídlenie.

Spôsob života
Väčšiu časť roka prežíva mlok vo vode alebo v jej blízkosti, v plytkých stojatých vodách s bujnou vodnou vegetáciou, kde uprednostňuje najmä slnečné zákutia. Koncom jesene vychádza z vody a hľadá si v jej blízkosti skrýšu na prezimovanie, napr. pod drevom, v norách malých zvierat, v štrbinách zeme. Pri pozorovaní mlokov v malých jazierkach sú zaujímavé ich milostné hry počas párenia.

Na jar sa samce často túlajú podvodnou džungľou a hľadajú samice na párenie. Na to, aby si získali ich pozornosť a náklonnosť, rozptyľujú okolo nich svojím širokým chvostom vonné látky. Samička mloka dunajského jednotlivé vajíčka balí do listov vodných rastlín. Po 14 dňoch prichádza na svet malá larvička, ktorá dýcha kyslík rozpustený vo vode. Metamorfóza u nich prebieha po 3 mesiacoch. Larva sa počas vývoja vo vode živý zooplanktónom, ale dospelci dávajú prednosť hmyzu a mäkkýšom.